Újabb fotók

Itt találhatók újabb fényképek kedvenc druszámról: http://www.flickr.com/photos/33835086@N00/sets/72157622944314139/

Rövid szünet

Ha valakinek feltűnt volna, hogy miután nagy dérrel-dúrral újraindítottam 3 év szünet után a blogomat, nemsokára megint egy féléves szünet következett be idén május és november között, jelzem, hogy a dolog oka a velem 100%-os mértékben megegyező nevű kisfiam júliusi megszületése volt.

Fotók itt meg itt meg itt találhatók az említett névrokonomról.

Csőváz.

James Clavell: A sógun

Szake és szusi, harakiri és tájfun, szamuráj és nindzsa, kimonó és gésa, Kiotó és Tokió mind-mind olyan szavak, amelyekről Japán jut eszünkbe. Ezekben a szavakban az is közös, hogy központi szerepük van a fent említett történelmi regényben.
Miért jó az, ha ennek a könyvnek a révén egy pici (~ 1000 oldalnyi :)) betekintést nyerünk a késő középkori Japán életébe? A XX. század végére, és a XXI. századból amennyi eddig eltelt, arra is a japán kultúrának, a japán embereknek jelentős befolyása van. Sony tv és Toshiba laptop, Suzuki kisautó és Mitsubishi terepjáró, valamint a "Toyota Way" mint (szinte) minden üzleti problémára megoldást nyújtó menedzsment módszertan mind-mind olyan dolgok, melyeknek megértésében segít, ha mélyebben belepillantunk a múltbeli Japán mindennapjaiba, az akkori és ottani emberek gondolkodásába.
A regény alaptörténete az, hogy egy hajótörést szenvedett angol navigátor Japánba keveredik, ahol hamarosan az országot éppen a feje tetejére állító politikai harcok kellős közepén találja magát. Nem szeretném részletesen leírni a történetet hogy legyen miért elolvasnotok a könyvet :), de azért annyit elárulok, hogy a műnek úgy a stílusa mint a történet szövése fantasztikus. A teljesen szubjektív véleményem az, hogy rég olvastam már ilyen jó könyvet.
Zárójel nyit.
A sztorinak van egy olyan vetülete is, ami számomra különösen érdekes: az európaiak világkörüli gyarmatosító inváziójának, valamint a reformáció következtében a kereszténységen belül kialakult vallási ellentéteknek egymásra hatásáról szóló dimenzió, amely persze tovább bonyolítja az amúgy is szövevényes történetet. Konrétan a Japánban először megtelepedett európaiak, a portugálok katolicizmusa és jezsuita papjaik nézetei, valamint a spanyol és portugál katolikusoktól a világuralmat átvenni készülő angolok és hollandok protestantizmusa közötti ellentétről van szó.
Különösen furcsa erről a témáról olvasni annak a fényében, hogy manapság Japánban nagyon kevesen keresztények, míg akkoriban, a XVI. században a japánok jelentős része (pontos számadat nincs a könyvben, de szerintem úgy 20-30% lehetett) keresztény volt. Hogy hogyan tűntek el Japánból a keresztények? Hát úgy, hogy a jezsuiták látták a "bennszülöttek" társadalmának nagyon mélyen gyökerező feudális jellegét (a két fő érték Japánban akkoriban a hűbérúrhoz való hűség és a becsület voltak, ezeket még az életnél is többre tartották). Ennél fogva "top-down" megközelítést alkalmaztak, azaz a hűbérurakat igyekeztek elsősorban megtéríteni, hiszen így az akkoriban Európában is elterjedt "akié a föld, azé a vallás" elvet alkalmazva szinte automatikusan tudták az adott főnemes vazallusait is katolicizálni. Ennek a módszernek azonban az volt a hátulütője, hogy a kereszténység eleve politikai tényezővé vált (és mint tudjuk, ez a legtöbbször semmi jóra nem vezet). Később, pár évtized múlva, amikor a katolikus földesurak vereséget szenvedtek az ország uralmáért folytatott harcokban, egyszerűen kitiltották az országból a kereszténységet. Ez is mutatja az "erőszakos" térítés értelmetlenségét. Például napjainkban is, amikor a jóléti "Nyugat" országaiban, főként Európában, ahol 1000-1200 évvel ezelőtt erőszakkal "térítették" keresztény hitre az emberek nagy részét (és azóta is ez a vallás legtöbbjük számára csak egy formalitás vagy maximum az őseiktől örökölt pogány babonák keresztényesített változata), a kereszténység a legtöbb helyen sorvad és agonizál (természetesen vannak számottevő kivételek), addig a latin-amerikai protestantizmus (!) valamint az afrikai és ázsiai kereszténység, amelyek elsősorban szabad akaratukból Krisztus-hívővé válókból állnak, gombamódra szaporodnak, talán még az iszlám híveinél is jobban.
Zárójel bezár.
Akinek megtetszett a könyv, annak érdemes lehet elolvasni Clavell-nek A tajpan című regényét, ami ugyan nem Japánban, hanem Kínában, és nem a XVI. század végén, hanem a XIX. század közepén játszódik, de hasonlóan ígéretes mű.

Ken Follett: Teherán

Ken Follett népszerűségének titka szerintem abban rejlik, hogy olvasmányos krimiket és kémtörténeteket ír, mindezt mégis úgy teszi, hogy az átlagnál picit műveltebb olvasó is tanul belőle, megismer egy addig fel nem fedezett történelmi korszakot, helyszínt vagy társadalmi / politikai szituációt. Engem mondjuk picit zavar benne, hogy tendenciózusan, szinte mindegyik könyvében van egy-két rész, amelyben már-már tudományos részletességű anatómiai leírások kíséretében ;) mutatja be a női és férfi főszereplő intim magánéletének bizonyos eseményeit, de hát ugyebár a korszellem...
Bár mindegyik könyve kicsit egyedülálló a maga nemében, mégis nagyjából egy lére mennek a sztorik. A főszereplők hirtelen kritikus helyzetben találják magukat, ahol önmaguk korlátain túllépve kell megoldaniuk az előttük tornyosuló problémákat, és ezáltal megmentik a világot stb. Úgyhogy nem is írnék mindegyikről külön-külön (bár elég sok megvan belőlük, pl. A tű a szénakazalban, A katedrális, Az idők végezetéig, Zérókód, Egy férfi Szentpétervárról, Vadmacskák, Kaland Afganisztánban, Az ördög műve, Az éden kalapácsa, Az ígéret földje, Papírpénz, A harmadik iker).
A regény címe, amiről viszont mégis ejtenék néhány szót: Teherán. Az eredeti címe (ezt volt szerencsém nekem is olvasni): On Wings of Eagles. Elég ügyesen lefordították :) Ami miatt kiemeltem a Ken Follett által írt sok jó mű közül, az az, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel, és bár közhely, de az élet sokszor bebizonyítja, a valóság sokszor sokkal izgalmasabb és kalandosabb helyzeteket szül, mint amit az írói fantázia kiötölhet. Vagy legalábbis életszerűbbeket :) Persze van egyfajta diszkrét bája a pl. a Dan Brown Angyalok és démonok-jában megnyilvánuló erőltetetten fantáziadús és túlbonyolított történeteknek, de azért az ember mégiscsak a való életből vett sztorikra tudja azt mondani, hogy wow, hogy mik vannak...
A másik ok, amiért ez a könyv szívemhez közelebb áll, az, hogy az én szakmám művelői a főszereplők (egy informatikai cég alkalmazottai).
Regényünk alaptörténete: 1978-at írunk, a helyszín Irán, ahol épp forradalom és totális rendszerváltás van küszöbön. Teljes a káosz, és az addigi nyugatbarát rezsim helyébe lépni szándékozó iszlám fundamentalisták nyílt Amerika-ellenessége hirtelen pánikszerű menekülésre készteti az addig ott dolgozó nyugatiakat. Az EDS informatikai szolgáltató cég egyik vezető beosztású dolgozóját még azelőtt letartóztatják és mindenféle tortúrának vetik alá, mielőtt leléphetne az országból. A diplomácia valamiért tehetetlen az ügyben. Erre a cég amerikai vezetői a rezignált beletörődés és passzív reménykedés helyett rálépnek a tettek mezejére: korábbi kapcsolataikat felhasználva egy magán-kommandót szerveznek és képeznek ki, azzal a céllal, hogy Iránba utazva kiszabadítsa főhősünket.
Annak kitalálását, hogy nagyjából mi a történet vége, az olvasóra bízom, mert szokásom szerint nem szeretném lelőni a poént, bár aki 77,777-nél magasabb IQ-val rendelkezik, az a fentieket olvasva sejtheti :)

Steven Saylor: Róma

A szerző könyvei közül jónéhányat már méltattam az alábbi blog-bejegyzésemben:
http://mcmlxxv.freeblog.hu/archives/2006/01/
Ezeken kívül azóta (2006 eleje) Saylor-nak számos, a Gordianus sorozatba illeszkedő regénye (Rubicon, Eltűnt Massiliában, Próféciák köde, Caesar ítélete) valamint novelláskötete (A Vesta-szüzek háza, Egy gladiátor csak egyszer hal meg) jelent meg. Véleményem szerint ezek mindegyike - némely kritikusabb nézetekkel ellentétben - hasonlóan érdekes és színvonalas, mint a korábbi műalkotások. Most azonban nem ezeket szeretném méltatni, hanem egy olyan, szintén a Római Birodalom idejéről szóló könyvet, amely nem illeszkedik Gordianus nyomozásainak sorába.
A "Róma" műfaját leginkább történelmi családregényként határozhatnánk meg. Az események Róma alapításának előzményeivel kezdődnek, és a főszereplő család tagjainak életén keresztül megismerhetjük a város történetének főbb mozzanatait egészen Krisztus koráig.
Ebben a regényben az idő jóval gyorsabban telik, mint a Gordianus könyvekben - ahol 10 könyvet elolvasunk, és még mindig ugyanaz a főszereplő -, hiszen majdnem ezer év zajlik le párszáz oldal alatt. A történet szövése olyan jól sikerült Saylornak, hogy mégis ugyanolyan izgalmas és már-már összefüggő módon követik egymást az események, mintha egy pergő tempójú thrillert olvasnánk. Ugyanekkor természetesen történelmi műveltségünk (mármint azoké, akiknek amúgy nem szakterülete Róma első 800 éve :)) jelentősen gazdagodik. A főszereplők persze mindig ott lábatlankodnak, ahol a nagybetűs történelmet írják, ahogy Saylortól már megszokhattuk.
Visszatérve a Gordianus sorozathoz: Eredetiben már megjelent a legújabb kötet, melynek címe The Triumph of Caesar (magyarul: Cézár diadalmenete / diadala / győzelme). Reméljük, hogy hamarosan magyarul is kézbe vehetjük! Az új regényről itt olvashattok picit többet:
http://www.stevensaylor.com/RomaSubRosa.html

Chris Kuzneski: Sign of the cross

A Magyarországon manapság megjelenő irodalom azon része, melyet szívesen olvasok, nem mindig tartja a lépést azzal a tempóval, ahogy falom a könyveket (azon könyvek, melyek színvonalasak ÉS érdekesek/szórakoztatók ÉS tanulságosak ÉS hozzájárulnak történelmi/filozófiai/politikai műveltségem növeléséhez, sajnos nem árasztják el a magyar könyvpiacot, hiába vannak tele a boltok polcai). Ennél fogva idegen nyelvű (= angol) irodalmat is előszeretettel fogyasztok. Valahány alkalommal olyan országban járok, ahol könnyű belebotlani angol nyelvű könyvekbe, jól telepakolom a bőröndömet. Ezen felül persze néha az itthoni nagy pláza-könyvesboltok idegen nyelvű részlegében is található egy-egy érdekes darab. A most méltatott mű is ez utóbbi kategóriába tartozik, tudtommal a szerzőnek magyar fordításban még nem jelent meg könyve.
Ez a regény leginkább a misztikus akcióthriller kategóriájába sorolható, ily módon akár be is állíthatjuk abba a sorba, amelyet Dan Brown regényei indítottak el, és amelyet számtalan (leginkább a Brown könyvek kiadója által megjelentetett) színvonaltalan és/vagy középszerű mű képvisel, és amelyek eladhatóságát egyetlen dolog biztosítja: hogy egy éppen divatos műfajt képviselnek. Itt azonban véget is érnek a hasonlóságok. Kuzneski regénye - A Da-Vinci kódhoz vagy az Angyalok és démonokhoz hasonlóan - zseniálisan eredeti ötleten alapul, amely szintén a kereszténység gyökereinek legitimitását feszegeti (bár A Da-Vinci kód ötlete nem is olyan eredeti, hiszen egy már régóta létező elmélet megregényesítéséről van szó, ha mégoly izgalmas és fordulatos módon is), azonban hiányzik belőle a történelemnek az az ideológiai alapon történő tendenciózus elferdítése, amely Dan Brown-ra annyira jellemző. Mondhatni, Chris Kuzneski a jó oldalon áll.
A történetről több részletet azért nem írok le, nehogy bármilyen poént lelőjek. A regény a legutolsó pillanatig iszonyú izgalmas, és drasztikus fordulatokat tartogat. Mondhatni letehetetlen.
Külön plusz, hogy eredeti nyelven olvasva előtűnnek az olyan apró finomságok, amelyek egy fordításon már általában nem jönnek át. Pl. a főszereplő Jonathon Payne beceneve: "Payne in the ass". No comment :)

Szavazás: Hány könyvet olvasol el átlagosan évente?

Richard Blake: Róma - Az összeesküvés

Ez a könyv műfaját és témáját tekintve több tekintetben is hasonlít Steven Saylor ókori Rómában játszódó történelmi krimisorozatához, melynek főszereplője Gordianus. Azonban ezzel a két tulajdonsággal (Róma, krimi) nagyjából ki is fogyunk a közös pontokból.
Az egyik lényeges különbség az időpont: Míg Gordianus a Kr. e. 1. században (Caesar, Pompeius, Crassus, Octavianus, Marcus Antonius és társaik korszakában) nyomoz mindenféle rejtélyek után, Richard Blake regényének színtere a 7. századi Róma. Ez feltétlenül előny, hiszen míg Caesar kora már-már lerágott csontnak tekinthető, annyi regény, mozi és tévésorozat játszódik ekkor, addig erről az időszakról igen kevesen írnak, így hát a kíváncsi természetű, történelem iránt érdeklődő olvasó érdekes új felfedezésként ismerheti meg a kora-középkor Rómáját. A Nyugat-római Birodalom megszűnése után kb. 2 évszázaddal Bizánc elfoglalja Rómát és Itália jelentős részét, ezáltal kívánva helyreállítani a dicső Római Birodalmat. Azonban ez a próbálkozás korántsem sikeres: Konstantinápoly uralma igencsak gyenge lábakon áll, és Róma püspöke kénytelen állandóan a közeli lombardokra és frankokra sandítani.
A másik fontos különbség a könyvek stílusában keresendő: míg Saylor műveinek stílusa semmi kívánnivalót nem hagy maga után, valamint a korabeli társadalomról is széleskörű ismeretekre tehetünk szert belőlük, addig Blake könyvének stílusára egyetlen dolog jellemző markánsan: az oda nem illő vulgáris megnyilvánulások erőltetése. A szerző nyilván ezzel akart laza hangvételt és beleélhető környezetet teremteni története hősei köré, de ez nagyon nem sikerült. Ezzel, valamint a másik tendenciózus, ugyanakkor nagyon izzadtságszagú motívummal, az akkoriban éppen frissen uralkodóvá vált keresztény vallás főhősök általi semmibe vételével és kigúnyolásával Blake nyilván a 21. századi olvasó számára kívánt vagány stílust adni könyvének, nekem azonban ez nagyon nem jön be. Persze biztos velem van a baj :)
Amúgy maga a történet érdekes, izgalmas és fordulatos, úgyhogy ha lesz még folytatás, azt azért majd megveszem.
Osztályzat: négyes alá.

Tom Clancy: A medve és a sárkány

A bőség zavarával kerültem szembe, amikor azon kezdtem morfondírozni, hogy 3 év múltán a sok könyv közül, melyek időközben megfordultak a kezem közt, melyiknek a méltatásával kezdjem újra nyilvános elmélkedéseimet.
Nem túlzottan logikus, mégis egyszerű következtetésre jutottam: arról a könyvről írok, amelyet épp jelenleg olvasok. Nem értem ugyan még a végére, azonban ez nem feltétlenül gond: legalább nem lövöm le a poént :) Bár Tom Clancy könyveiben (eddig a negyediknél tartok) úgyis mindig az amerikaiak kerülnek ki győztesként...
Az alapsztori: 2000 környékén különféle itt nem részletezett bonyodalmaknak köszönhetően a kommunista Kína vezetői úgy döntenek, hogy gazdasági és politikai túlélésük érdekében megtámadják és elfoglalják Kelet-Szibéria nyersanyagokban gazdag vidékét. Erről a hős CIA-s kémek még időben értesülnek, a hír az immár demokratikus moszkvai vezetés fülébe is eljut, és Oroszország az USA-val szoros baráti szövetséget köt, hogy elkerülje a súlyos vereséget.
Tovább nem tudom, hogy hogyan szól a történet, mert még nem jutottam odáig a könyvben :). Azonban ez nem is nagyon lényeges.
Mint annyi más Tom Clancy regényben, a fő üzenet itt is az, hogy mennyi minden "elromolhat" a világpolitikában, valamint hogy a különböző kultúrák és különböző világnézeti rendszerek hétköznapi emberei és "élharcosai" sokszor igen nehezen értik meg egymást és találják meg a közös hangot. Ha azonban kívülről jövő fenyegetettség keletkezik, hirtelen megnő az összetartozás érzésének jelentősége. Példának okáért ebben a könyvben is a szabadság védelmében együtt válik hőssé egy baptista lelkész és egy katolikus főpap a kínai keresztények elnyomásának áldozataként, valamint együtt állnak ki a drasztikus és diktatorikus népességszabályozás embertelen módszerei ellen abortuszpárti és abortusz-ellenes (!) politikusok.
Említést érdemel még a könyv fordításának színvonala, ami csapnivaló. Tele van félrefordításokkal és elírásokkal.
Osztályzat: négyes.

Mély filozófia

Ezt a bejegyzést azért írom, hogy növeljem a magyar nyelvű tartalom arányát ezen az oldalon. Hátha a tematikus hirdetéseket kiosztó szoftver észreveszi, hogy itt nem elsősorban azok a témák dominálnak, amelyek nyomán neki szép színes fehérnemű-reklámot kell itt megjelenítenie.
Persze azzal, hogy az előző mondatban leírtam, hogy fehérnemű, nem biztos hogy segítettem magamnak ezt a célt elérni...
Fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű fehérnemű.

Telik az idő...

Mélyen tisztelt nagyérdemű!
Idestova 3 év telt el azóta, hogy nem készült új bejegyzés a magyar nyelvű blogomban. Az élet úgy hozta, hogy erős kísértést érzek arra, hogy ez a tendencia megváltozzon. A miértekre most nem térek ki. Lényeg a lényeg: folytatom.
Mondhatni hagyományaimhoz híven, főleg az általam olvasott könyvekről fogok írni, amelyet két dolog tesz lehetővé:
1. Sokat olvasok.
2. A blogomba viszont nem túl gyakran írok - persze csak azért, nehogy gyorsabban készüljön a blog, mint amilyen sebességgel a könyveket olvasom :)
Egyelőre mára ennyi.
Pá.

Üdvözlet!

Ahogy az előző, bejegyzésben is olvasható, ezen a címen a korábbi angol nyelvű tartalom helyett mostantól az mcmlxxv.freeblog.hu című magyar nyelvű blogom folytatása olvasható.

Information for my English-speaking readers

As a consequence of a change in how I organize my various blogs, I'm going to continue this blog in Hungarian (as a successor of my earlier Hungarian blog: mcmlxxv.freeblog.hu).

My new blog replacing this one

Recently I registered an own domain name, therefore I plan to continue this blog there.
The new address is peter.csontos.info .
See you there and drop by frequently!

Beauty From Pain

Finally I succeeded to purchase Superchic[k]'s latest album. Today I listened to the whole at least 3 times, and as usually happens with anything that's new to my ears, I start liking it :)

My new blog in Hungarian

I created a new blog in Hungarian for those in my country (or any place on -- or off -- this planet where this universal language is spoken) who don't speak English or don't want to do it for any reason.
Here you are: mcmlxxv.freeblog.hu

BLinks

Recently I found some interesting blogs. I haven't had time even to read several posts, but they look promising.
prosthesis
emergesque
Radical Congruency
Adrian Warnock's blog

New and improved!

I've just extended this blog with some additional information about my -- let's say -- cultural interests.
MUSIC I LIKE section is showing the bands I currently listen to the most. In the sections about books (BOOKS I'M CURRENTLY READING, BOOKS I LIKE and BOOKS I DISLIKE) certainly I'm not targeting to categorize all books I've ever read -- it would be a quite impressively long list from "Compilers" to "Apologetics", from "Winnetou" to "Foundation" and from "Little English Grammar" to "A Brief History of Time" --, but at least start with the books I read in the last year.
Maybe I'm going to add a section about movies as well. Who knows...

Something big is happening

Another article from Thomas Hohstadt about the future of Christianity.
'... these historic transformations are larger than our sell-out to show-business or our caricature of culture. They are larger than our accommodation to kids or their morphing of "cool" into a religion.'
'This new spirituality may reflect Christianity, but not "Christendom." It may reflect the first century, but not the twentieth century.'
Read the full article here.

New pictures about my family

Well... I have some backlog publishing up-to-date images about ourselves, but now I succeeded to complete last year's collection.
There you are:
http://web.axelero.hu/pcsontos/fenykepek/2004_en.html

My immortal hangs me by a moment to bring me to life and take me away - Poetry V2.0

Less punk style, more feelings...

• Evanescence
• Official
• Unofficial
• Lifehouse
• Official
• Unofficial

Family

Recently I started to create some pages containing pictures about my family: my wife Edit and my children Csilla and Zsófi born in 2000 and 2002 respectively.
http://web.t-online.hu/pcsontos/fenykepek/index_en.html

My other homepage

Just a bit more about myself. The following is my homepage at the unversity where I graduated and started my Computer Science PhD studies:

http://csonti.web.elte.hu/

Poetry

Check out lyrics of my favorite bands:

• Five Iron Frenzy
• Official
• Unofficial
• Superchic[k]
• Official
• Unofficial

Have serious fun :)

The Digital Future of the Church

Recently I had a bit of time to think about my attitude towards the Church as an establishment. After it I thought I wouldn't re-invent the wheel as usual, so looked around on the web whether anyone else has similar opinions, and not that much surprisingly found quite a number of interesting stuff.
So, if you are interested in how I think about how the Christian Church should look like in the 21st century, please don't hesitate to read the article of Thomas Hohstadt: Where We're Going: The Digital Future.

Recommended reading: Simon Cozens' homepage

Recently I found the page mentioned above, simon-cozens.org, which is the personal "presence" of the author on the web, and I was quite impressed.

How he approaches the spiritual part of life in (Why I am still a Christian) is very similar to my view, probably because he is a computer programmer like I am. There is another interesting writing of him on the site: (God and Gay Marriage). This one I also recommend to read. Not because I'm in any way interested in the topic itself, but because of its way of handling everyday or not so everyday issues as Christian.

Good readings!

MCMLXXV

Greetings to All!

Let me briefly introduce myself: my name is Peter Csontos, I'm living outside Budapest, Hungary.

I created this blog just to share publicly my thoughts, web links etc. about life, the universe and everything (but not about any novel of Douglas Adams :) ).

If you wonder about the naming, I give a short explanation: I was simply born in 1975.

That's it for now, the more interesting stuff follows soon (or at least I hope so).

Cheers,

Peter